Sok esetben felmerül a kérdés, hogy melyik cégnek van szüksége munkavédelmi szakembernek?
A mai magyarországi tapasztalatok alapján sajnos a cégvezetők nem minden esetben szentelnek elég figyelmet és fontosságot a munkavédelemnek. A munkavédelem lényege a saját dolgozók, munkavállalók megóvása az őket érő veszélyektől, illetve ezen veszélyek előfordulásának lehetőségét minimálisra csökkentése. A munkaválalló megsérülése több szempontból is problémás.
Csak egy-két hátrány a példa kedvéért:
- kiesik a termelésből, pótolni kell a munkaerőt, oktatni a helyettest
- a cégnek vállalnia kell a beteg munkavállaló betegség alatti költségeit
- súlyos munkabaleset esetén várható a munkavédelmi hatósági ellenőrzés
- romlik a cég hírneve lokálisan
1993. évi XCIII. törvény szól a munkavédelemről, mely részletesen leírja, milyen feladatai és felelősségei vannak a munkaadónak a munkavállalók megóvása érdekében. Lényegében minden olyan baleset, ami munkabalesetnek minősül, abban része lesz a munkaadónak is. A táppénzt munkaügyi szempontból nem a cég fogja kifizetni a dolgozó felé, de később, (jelenleg kb. 3 év múlva) a kifizető szerv ki fogja vizsgálni a munkabaleset körülményeit, és amennyiben bármilyen hiányosságot tapasztal (egyéni védőeszköz hiány vagy nem viselése a baleset bekövetkezésekor, kockázatértékelés, oktatás, munkaegészségügyi vizsgálat stb. hiánya), akkor a cégre fogja terhelni az általa kifizetett költségeket.
Oktatás, munkaegészségügyi vizsgálat
Minden munkavállaló megfelelő oktatás nélkül ön – és közveszélyes….
A 1993. évi XCIII. törvény 55. § (1) bekezdése szerint a munkáltatónak munkavédelmi oktatásban kell részesítenie a dolgozót, addig a munkavégzést nem is szabad elkezdeni. Az oktatási tematikát munkabiztonsági szakembernek kell elkészítenie, és erősen javasolt a személyes oktatás megtartása. A törvény lehetőséget ad már rá, hogy az oktatás online formában, vagy írott formában történjen, de személy szerint én ezt a megoldást nem támogatom. Egy jó oktatásnak sosem az a lényege, amit a munkavállalók megszokhattak a korábbi tapasztalataik alapján, hogy egy hangszínen valaki ismerteti unalmasan a vonatkozó jogszabályokat (sok esetben nem is az adott munkahelyre, munkára vonatkozóan), hanem a konkrét, munkahellyel összefüggésbe hozható veszélyek elkerülését, jogokat és kötelezettségeket, balesetek kezelésének menetét, és a legfontosabb, hogy gyakorlatias, életszerű, helyi példákon keresztül kapja meg mindenki az „unalmas” jogi hátteret a biztonságos munkavégzéshez.
Nem csak a veszélyes üzemekben érheti baleset a munkavállalót a munkával kapcsolatosan, hanem akár egy irodai környezetben is találkozhatunk olyan elemekkel, melyek veszélyt jelentenek a munkavállalókra, de sok esetben nem foglalkozik vele senki. „Ezt már így szoktuk meg…” kijelentésekre hivatkozva természetessé válik, egészen addig, amíg be nem következik a baj.Pédálul egy nem megfelelően elvezetett hosszabbító, vagy ethernet kábel botlásveszélyes, vagy az irodai környezetben a nem megfelelő szék-asztal-monitor kialakítás hosszú távon foglalkozási megbetegedéshez vezethet, de ide sorolhatjuk még a nem megfelelő megvilágítást, zajexpozíciót, stb.
Általában a munkavállalók (és sajnos sok esetben a munkáltatók sem) veszik komolyan az oktatáson elhangzottakat – persze ez nagyban függ az előadás minőségétől – és utána, az oktatást letudva mindenki megy vissza a helyére dolgozni, úgy, hogy közben nem jutott semmilyen érdemi információhoz.
A munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálata lehet előzetes, időszakos és soron kívüli.
Munkaegészségügyi vizsgálat nélkül szintén nem lehet a munkát elkezdeni. A munkaegészségügyi orvosnak ki kell adnia az igazolást, melyen szerepel, hogy a munkavállaló az előzetes vizsgálat alapján:
- Alkalmas
- Ideiglenesen alkalmas
- Nem alkalmas
A 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 6. § (1) bekezésde írja elő az időszakos munkaköri és szakmai alkalmassági vizsgálat ismétlésének idejét, vagyis, hogy milyen munkavállalókat, milyen időközönként kötelező üzemorvosi vizsgálatra küldeni.
A munkaalkalmassági vizsgálatokhoz hozzá tartozhatnak egyéb veszélyeztető tényezők, mellyel a munkavállaló találkozik a munkavégzése során. Ilyenek a veszélyes anyagok, keverékek, melyeket rendeletben meghatározott módon kell nyilvántartani, bizonyos esetekben jelenteni a hatóság felé, illetve a szükséges vizsgálatokat elvégeztetni az ilyen anyagokkal dolgozó munkavállalóknál. (BEM – Biológiai Expozíciós Mutató, Rákkeltő anyagok, izocianátok, stb.).
Kinek kell munkabiztonsági szakembert alkalmaznia?
1993. évi XCIII. törvényhez szorosan csatlakozó 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet írja elő, hogy melyik cégnek kell munkavédelmi szakembert (tanácsadót) alkalmaznia és hány órában. A rendelet TEÁOR 08′ és a dolgozók létszáma alapján állapítja meg a tanácsadó alkalmazásának szükségességét, és azt, hogy hány órában kell a tanácsadót foglalkoztatni.
Mit is csinálok én munkavédelmi tanácsadóként?
Sajnos, a jelenlegi hazai tapasztalatok alapján a cégek elmondása szerint a tanácsadók csak papíron léteznek (tisztelet a kivételnek!).
Munkavédelmi tanácsadóként a elsődleges feladataim:
- a munkavállalókat védelme a munkavégzés során rájuk „leselkedő” veszélyektől
- a munkaadó védelme a hibák elkövetésétől, ezzel megelőzve a munkabalesetek bekövetkezését, illetve előre elkerülve az esetleges ellenőrzés során kiszabható büntetéseket.
Mindezek teljesüléséhez a kezdő lépéshez szükséges egy fizikai bejárás.
- Ennek során felmérem a munkaterületet és megismerem a munkafolyamatokat
- Valamint kiváló alkalom a munkavállalókkal a megismerkedésre. Minél közvetlenebb a kapcsolat, annál hatékonyabban lehet a különböző szabályozások fontosságát megértetni. Például, hogy miért kell az egyéni védőeszközöket viselniük az adott munkafolyamat során.
Hiszen a tanácsadó nem a munkaadó ellen egy „kötelező rossz”, hanem a munkaadó és a munkavállaló érdekképviselete egy személyben. Ennek tekintetében a bejárások alkalmával fontos a munkavállalókkal is megértetni, miért kell példul az egyéni védőeszközöket viselniük az adott munkafolyamat során.
Természetesen a tanácsadónak még számos feladata is van, a teljesség ígénye nélkül:
- kockázatértékelés elkészítése,
- egyéni védőeszköz juttatási rend megalkotása,
- munkavédelmi szabályzat létreozása stb.
- ezen dokumentumok folyamatos felülvizsgálata, illetve a jogszabályi megfelelőség biztosítása. Természetesen ezen dokumentumok is minden esetben az adott cégre szabottak.
Összefoglalva, a munkaadónak mindenképpen felül kell vizsgálnia, hogy szüksége van-e munkavédelmi tanácsadóra, mert ugye a törvény nem ismerete nem mentesít senkit a felelősség alól. A munkaadóknak érdemes olyan tanácsadót választania, aki ténylegesen elvégzi a fent részletezett feladatokat, kapcsolatot épít ki és tart a munkavállalókkal, hogy mindenki számára világos legyen, hogy ezek a szabályok értük vannak, nem pedig ellenük. A munkavédelem szinte legjelentősebb pontja a jó tanácsadó kiválasztása!